CSENDES KÖNNYEK

Információs csomag

“Történetek nélkül csak csend van. Elmondott történetek nélkül hangtalanok vagyunk. Ha nincs, aki meghallgassa, láthatatlanok vagyunk. Sokkal nehezebb, ha a történeteket nehéz végighallgatni és lehetetlen elképzelni” -Belinda Mason, 2015.

 

  1. Projekt bemutatás

A Csendes Könnyek a nemzetközileg elismert Belinda Mason, valamint Dieter Knierim, Margherita Coppolino és Denise Beckwith feltörekvő, fogyatékkal élő művészek által szervezett multimédia kiállítás.

Csendes Könnyeket hullajtunk, amikor leginkább egyedülinek, sebezhetőnek és elveszettnek érezzük magunkat. Fordulópont jelei, hogy reményt, egységet, erőt keressünk. A kiállítás ereje a résztvevők által megosztott történeketben rejlik. A résztvevők bántalmazott fogyatékkal élő nők, és olyan nők, akik a fogyatékosságukat erőszaknak köszönhetik.

A Kiállításon 25 ausztrál résztvevő mellett a 2017-ben megrendezésre kerülő eseményen 25, a világ minden tájáról érkező fogyatékkal élő nő osztja majd meg történetét. Ők a világ 5 kontinenséről, 20 országból érkeznek, köztük: Új-Zéland, Indonézia, Guatemala, Mexikó, Ecuador, Kanada, Németország, Ghána, Mali, Pakisztán, Szamoa, USA, Írország, Anglia, Dél-Afrika, India, Korea, Dánia és Hollandia.

Nyílt meghívó a  Csendes Könnyek kiállításra

A Csendes Könnyek a nőkkel szembeni erőszakkal szembeni globális fellépést képviseli, és lehetőséget teremt, hogy az erőszak áldozatául esett nők történetei párbeszéd keretében kerüljenek megbeszélésre. A Csendes Könnyek nőkkel szembeni erőszak ENSZ által meghatározott definícióját tekinti mérvadónak, miszerint minden olyan nem szerinti erőszak, amely eredménye testi, nemi, vagy mentális sérelem volt vagy lehet, ide értve az ilyen cselekedetekre tett fenyegetéseket, szabadságmegvonást, függetlenül attól, hogy egy nyilvánosan, vagy nyilvánosságtól elzártan történik. (ENSZ nyilatkozat a nőkkel szembeni erőszak megszűntetésére, 1993 1. oldal)

Ezek az elbeszélések a gyógyulási folyamat elkezdésének fontos részei, valamint nagy befolyással vannak a fogyatékkal élő nőkkel szembeni erőszak törvényi szabályozására. A Csendes Könnyek ezen erőt adó történetek elmondásához nyújt platformot. Ez megerősíti a történetüket, és lehetőséget ad, hogy szélesebb közönséget érjenek el, hogy megváltoztassák az emberek véleményét, és felhívják a figyelmet a fogyatékkal élő nők elleni erőszakra. A résztvevők példáján keresztül bemutatásra kerül, mi számít fogyatékosságnak, és hogy mi számít erőszaknak, mivel a történeteiken keresztül megismerhetjük kultúrák, nemek, identitások találkozását.

A résztvevők a művészekkel együttműködve hoztak létre a fogyatékossággal élő nők elleni erőszakot bemutató műdarabokat. A résztvevők tapasztalatai többek közt pszichológiai, fizikai, érzelmi, gazdasági erőszakból erednek. A megosztott történetek közt találunk többek közt családon belüli erőszakról, kényszersterilizációról, pszichológiai traumáról, nemi csonkításról, nemi erőszakról szólót. A hallgatóság várhatóan jobban megérti az erőszak, diszkrimináció és túlélés szerteágazóságát.

A Csendes Könnyek lehetőséget ad a fogyatékkal élő nőknek, hogy az erőszakkal kapcsolatos tapasztalatikat megkérdőjelezés, kételkedés nélkül osszák meg. Ez egy különleges lehetőség, mivel általában az áldozat felelőssége, hogy a segítségszerzés érdekében a saját történeteiket bizonyítékokkal támasszák alá, ami egy korlát is lehet a segítség megszerzésében.

  1. Művészi vízió

Az erőszak nyilvánosságra hozatala normalizálhatja azt azelkövető, áldozat és közönség számára egyaránt. A Csendes Könnyek kurátori hozzáállása állandó nemzetközi nyomást gyakorol. Minden nőt mindhárom művész lefényképez. A néző először Denise fekete-fehér dokumentumképeit látja, amelyek a nők mindennapjait mutatják be. A mindannyiunk számára ismerős otthon környezetben, családjuk és barátaik körében mutatják be őket. Minden kép mellett olvashatóak a történetek. Eközben a látogató vízcsobogás, és csengettyűk borzongató hangját hallhatja.

A látogató ezután a kiállítás második részéhez ér. Belinda a csendes könnyek hullajtásának pillanatában mutatja be a nőket. Ezek inkább belső indíttatású portrék. A fényképek nagy méretben, felfüggesztve kerülnek bemutatásra, ily módon szinte megállítva az időt a látogató számára. Az enyhén átlátszó anyag, amire a képek nyomtatva lettek visszaadják a nőkkel szembeni erőszak félig látható, félig rejtett mivoltát. Ahogyan a látogató a képek közt sétál, az előbb olvasott szöveget hallhatja, ahogyan az áldozatok elmesélik.

Dieter többképernyős videó installációján az imént látott képek megelevenednek, a néző az áldozatokat láthatja, ahogyan beszélnek, ismét víz és csengettyűk hangja mellett. Ez azért bír nagy jelentőséggel, mert, ha az áldozatok csendben maradnának, senki sem ismerhetné meg a történetüket. A történeteik ismerete nélkül láthatatlanok lennének. Nehéz a hallgatóság számára is, hiszen ezek olyan történetek, amelyeket nehéz hallgatni, és szinte lehetetlen elképzelni.

Mind a videó, mint a fényképek közismerten hatékonyan vetnek fényt a csendes áldozatok szenvedésére, ezáltal teremtve lehetőséget a megértésre és cselekvésre. Szándékosan nehéz szembesülni az áldozatok életének realitásával. Amikor egy fogyatékkal élő nő úgy dönt, megosztja az ellene elkövetett erőszak történetét, sokszor érezheti úgy, nem is résztvevője a kialakult párbeszédnek. A Csendes Könnyek lehetőséget teremt, hogy elmondják pontosan hogyan éreznek.

A Csendes Könnyek sokakat nagyon megérintett, ezért a nézők, résztvevők, és a művészek számára is elérhető segítség. A képeket azon közösségekben teszik közszemlére, ahol az áldozatok élnek, így vetve fényt olyan történésekre, amit sokan inkább eltitkolnának. A képek maguk nem tartalmaznak erőszakot, de nem is kell nekik, ehelyett meghittségükkel ejtenek rabul, mielőtt felfednék a rejtett valóságot.

Nagyon fontos, hogy megtörjük a fogyatékkal élőkkel, különösen nőkkel szembeni erőszak körüli csendet, mivel a csend felerősíti a naivitást. Naivitás lenne azt gondolni, fogyatékkal élők nem eshetnek erőszak áldozatául, még inkább naivitás azt gondolni, hogy az erőszak nem tehet fogyatékossá.

A Csendes Könnyek lehetőséget teremt, hogy a fogyatékkal élő nőkkel szembeni erőszak kellő nyilvánosságot kapjon, és lehetőséget teremt az áldozatoknak, hogy felismerjék, hogy az erőszak nem szül fogyatékosságot. A Csendes Könnyek az erőszak áldozatául esett nőket abban a felismerésben, hogy nincsenek egyedül.

A Csendes Könnyek befogadó mindenkivel, akik a következő csoportok valamelyikének tagjaként tekintenek magukra: őslakosok, kultúra, vagy nyelvjárás alapján elkülönülő csoportok, leszbikusok, melegek, transzneműek, interszexuálisok, fiatalok vagy idősek. A kiállítás az eszmecsere, figyelemfelhívás, oktatás központjául szolgál, így adva lendületet a változásnak.

  1. A Kiállítás Tartalma

Az Ausztrál Művészi Kamara által alapítva, Kon Gouriotis kurátorsága mellet a Csendes Könnyek 2015-ben indult útjára a Ballarat nemzetközi fotófesztiválon, amelyet Sue Salthouse a miniszterelnök nőkkel szembeni erőszak csökkentéséért felelős tanácsadói panel tagja szervezett. 2016-ban a Csendes Könnyek kiállításnak az ausztrál kormány, az Ausztrál Emberi Jogok Tanácsa, és CBM International volt a házigazdája, és az ENSZ a nők helyzetével foglalkozó hatvanadik ülés részeként New York-ban került megrendezésre. 2016 áprilisában Belinda és Denise előadást tartott az ENSZ genfi ülésén, amely egybe esett a fogyatékkal élő emberek jogaiért mozgalom megalakításának tizedik évfordulójával. 2016 Áprilisában a Sydney egyetem jogi karán került bemutatásra a Sydney ötletpanellel egyetemben. 2016 októberében a Csendes Könnyek kiállításra került a Berlini fényképészeti biennálén. 2016 novembere és 2017 januárja közt a kiállítást a MAMA-ban mutatták be. 2017 Júliusában a kiválasztott műdarabokat a Velencei biennálén mutatják be.

A Csendes Könnyek kiállítás helyigénye minimum 225m2 , a következők szükségesek:

  • 25 100x67cm-es lézer Duro Clear nyomat perspex-en
  • 25 bekeretezett 20’ x 24’ fekete-fehér kép
  • 25 iPad-ból álló videó installáció
  • soundscape
  • Online app kognitív, tanulási, érzékelési nehézségekkel élők részére
  1. Szponzorok és támogatók

Belinda és Denise a 2016-os Ausztrál Orvostanhallgatók Globális Egészségi konferenciáján, a 2016-os Nemzetközi Arts Activated konferencián, A nemzetközi Egészség és Művészet konferencián, és az Indonéziai Solo-ban megrendezett Jejer Wadon konferencián tartott beszéded. 2017-ben az Ausztrál Nemzeti Fogyatékossági Gyűlésen tartottak előadást.

A következő személyek járultak hozzá az áldozatok fogyatékkal élőkkel szembeni erőszakot leíró történeteinek Csendes Könnyek keretein belüli megjelenítéséhez:

  • Rosie Batty, 2015 Ausztrál év embere, Luke Batty Alapítvány
  • Megan Mitchell, Gyerekügyekért felelős biztos, Ausztrál Emberi Jogok Bizottság
  • Michaela Cash szenátor, Nőügyi miniszter, Ausztrál kormány
  • Natasha Stott Despoja, ENSZ nagykövet, Nőkért és Gyerekekért
  • Matthew Bowden, Elnök vezérigazgató, People with Disability Australia
  • Carolyn Frohmader, elnök vezérigazgató, Women With Disabilities Australia
  • Dr Elizabeth Anne Riley, (PhD, MACouns, BSc)
  • Susan Salthouse, COAG tanácsadó, nőkkel szembeni erőszak csökkentéséért panel
  • Josephine Cashman, A miniszterelnök őslakosokkal foglalkozó tanácsának tagja
  • Leanne Miller, Igazgató, Koorie Women Mean Business Incorporated
  • Lana Sandas, elnök vezérigazgató, WIPAN
  • Morgan Carpenter, ausztál interszexuális emberek tanácsának elnöke
  • Ross Coulthart, Walkley díj nyertes újságíró, 60 Minutes riporter.
  • Dr Jan Hammill, Queensland University klinikai kuatóközpont
  • Dr Di Winkler, elnök vezérigazgató, the Summer Foundation
  • Bruce Esplin, AM
  • Marie-Rose Paterson, Pszichológus
  • Graeme Innes AM
  • Cate McGregor AM
  • Kate Swaffer, Chair, elnök vezérigazgató, Dementia Alliance International alapító tag
  • Tara Moss, író, emberi jogi szónok, kiberzaklatás elleni kampány vezető
  1. Médiamegjelenések

 

  1. Referenciák

Belinda Mason, Dieter Knierim, Denise Beckwith és Margherita Coppolino művészek a következő projektek során együttesen bizonyították, hogy képesek releváns, magas színvonalú eseményeket nyújtson nemzeti és nemzetközi résztvevők számára:

  • Lezáratlan ügyek, 2013-2017, a fogyatékkal élő ausztrál őslakosok történtére rámutató kiállítás. 2013-ban a kiállítás a genfi Palais des Nations-ban indította útjára Kassym-Jomart Tokayev, az ENSZ genfi irodájának igazgatója, és Peter Wooclott, ausztrál ENSZ nagykövet. Az esemény egybeesett a Fogyatékkal Élő Emberek tanácsának, az Emberi Jogok Főbizottságán belüli szerv 24-ik ülésével. 2013 decemberében a kiállítást a WHO genfi központjában is bemutatták. 2014-ben része volt az Ausztrál kormány hozzájárulásának a 2014-es ENSZ Őslakos konferenciájához. A projektet az ausztrál külügyminisztérium támogatta.
  • A Fogyatékosság Felfedése, 2014-2016. A projekt fényt derít a fogyatékkal élő leszbikusokal, melegekkel, biszexuálisokal, transzszexuálisokal, interszexuálisokal szembeni diszkriminációra. A Family Planning által alapított projekt jelenleg ausztrál túrnén van, kiállításra került többek közt a Sydney Mardi Gras-ban 2014-ben, a Nemzetközi Fogyatékkal Élők napjának rendezvénysorozatán 2015-ben és a MidSumma fesztiválon 2016-ban.
  • Intim Találkozások, 2001-2014. Ez a projekt a fogyatékkal élők sokszínűségét volt hivatott felfedezni. A kiállítás bemutatásra került 32 nemzetközi és ausztrál nagyvárosban, melyek közt volt Auckland, London, New York és Toronto is. A projektet az különböző ausztrál állami szervek támogatták, mint például a Elérhető Művészet, és Ausztrál Víziók.